Az elsővel hallgatásba burkolózunk.
Puhán ránk hull, mint a hó.
Fájdalmas a szakítása.
Csontighatoló, szívettépő csend.
Olyan értelmetlen lett minden és szürke.
Valami fontos lett kitépve innen.
Amiért érdemes volt felkelni, enni, és szaladni.
Most már semminek nincs tétje.
Fásult lettem.
Csak megyek némán.
Megsebzett,
élőhalott.
2012 végén minden összekeveredik.
Érzelmek, emberek. Mi történik? A lista megint átíródik. Új nevek merülnek fel. A régiek eltűnnek. A fontosnak hitt személyek elvesznek az idő tengerében….
2012 december 11-én azt gondolom, hogy van két hapsi, aki igazán szeret. Igen, most jó. Miattuk.
2012. december 12-én aztán jön egy telefon. Kicsit most tartsunk szünetet, szavakkal.
Később pedig eltűnik a másik is.
Mi történt? Mit tettem?
Érthetetlen és nincsenek szavak. Már könnyek sincsenek.
Csak gyötrődés. Miért, miért, miért?
