Az elsővel hallgatásba burkolózunk.
Puhán ránk hull, mint a hó.
Fájdalmas a szakítása.
Csontighatoló, szívettépő csend.
Olyan értelmetlen lett minden és szürke.
Valami fontos lett kitépve innen.
Amiért érdemes volt felkelni, enni, és szaladni.
Most már semminek nincs tétje.
Fásult lettem.
Csak megyek némán.
Megsebzett,
élőhalott.